Stefán Edwin vagyok. Születésem óta Hartán élek, a lovakkal való kapcsolatom azonban csak 2004-ben, egy különleges születésnapi ajándékkal kezdődött.
‍
Akkor, azon a születésnapomon úgy döntöttem, megajándékozom magam.
Három hetet terveztem eltölteni egy Hartához közeli Ranch-en, tervem az volt, hogy megtanulok lovagolni. A pár hétből végül másfél év lett és egy óriási szerelem...
‍
A mai napig emlékszem a Ranch-ra való megérkezésemre. Westernfilmbe illő környezet fogadott, mintha csak a díszletbe léptem volna be. Magával ragadott az egész ottani légkör és úgy éreztem ez az: - Megérkeztem! Soha nem tapasztaltam még ilyet – tudtam, végre megtaláltam amit eddig kerestem.
‍
Nagyon jó barátság alakult ki köztem és a Ranch tulajdonosa, András között. Megtanított lovagolni, befogadott az otthonába, családtagként tekintett rám.
‍
Az itt töltött időszak elején azon gondolkoztam, mihez is értek én a legjobban? Mit tudnék tenni annak érdekében, hogy tovább maradhassak három hétnél... szerettem volna minél több időt eltölteni a farmon a lovak között, egyáltalán ebben a miliőben. Ekkor jött a gyerekekkel való foglalkozás ötlete, a gyermektáborok szervezésének ötlete. Hiszen, mióta az eszemet tudom, mindig is jól kijöttem velük. Ha gyerekek között vagyok, valahogy én is kicsit újra azzá válok.
‍
Indián sátrakat építettem a saját két kezemmel, első gyerektáboraimat ezekben a sátrakban bonyolítottam le... melyek sikeresnek bizonyultak!
Ekkor született meg bennem a döntés: - Ezt otthon meg kell valósítanom! Hartán megépítem a saját Ranch-em!
‍
2005-ben két lóval érkeztem haza egy elhagyatott tanyára. Emlékszem, egy rögtönzött szalonnasütés közben terveztem meg, hogyan is fog majd kinézni a saját Ranch-em.
‍
Végül megvalósítottam az álmomat.